3.rész - Gyilkos sárga

Sziasztok, a történet előző részünkben elkezdett kibontakozni. Két szereplőnk pedig iszonyú bajba került. Ebben a részben újabb fordulatot vesz a történet. Ha tetszett a rész, akkor iratkozz fel, kommentelj a rész alatt vagy a Chat Boxban és kövesd tovább Jason történetét.
Jó szórakozást!

A zölddé változott alagúton tovább haladva újabb kapuhoz értek, a kapu mellett pedig le volt zárva egy ajtó. Mintha a másik alagút lett volna, de semmilyen hang nem szűrődött át rajta. A nagy kapu melletti táblán pedig ez állt:

Ha ezt olvassátok
A másodikba jártok
S ha féltek és futtok
A halálba futtok
De ha bátorsággal álltok
A halál vissza tátong

Ahogy et elolvasták, kinyílt a zárt ajtó, és a két fiú lépett ki rajtuk. Azonban más volt a tekintetük. Egyszerre csend lett az alagútban. A két fiú megtörte a csendet, és megragadták Laurát és Harryt. Fojtogatni kezdték őket, de Jason megragadott egy követ és leütötte két barátját.
-Gyertek, sietnünk kell.-Kiabálta Lauráéknak Jason. A két fiú egyszerre felkelt a földről és utánnuk futott.
A fiatalok nem tudtak gyorsan futni, mert  teremben lévő akadályokban hamar elestek volna. De aztán eszükbe jutott a vers. Bátornak kell lenniük. Jason kezdett ráérezni a hatalmára, ami ebben a világban várta.
A fiú megállt, megfordult, majd a fiúkkal szemtől szembe egy furcsa szöveget kezdett ordítani. A szeme sárgán kezdett világítani, majd rákezdett:
-Hibra Da Fidraul, Vádro Kal De Gidraul.-Kezdett hozzá Jason. Laura és Harry nem értették mit csinál. Látszólag Jason sem volt önmaga. A két fiú, Sam és Joe abbahagyták az erőszakoskodást és csakúgy mint a piros alagútban Lauráék, ők is mintha visszaváltoztak volna. Sam mintha egy kicsit lihegett volna, lenyugodott, aztán megszólalt.
-Mi a fene folyik itt?
-Fogalmam sincs.-Vágta rá Joe.
-Mi tudjuk és azt hisszük Jason tud erre legkönnyebben választ adni.-Mondta Laura, majd Jayre nézet, aki választ adott a két eddig őrültnek hitt barátnak.
-Azt hisszük, hogy minden terem hatással van ránk. Amikor a piros kapun átléptetek azt hittétek boldogok vagytok és hogy ott akartok maradni. Nagyon furcsa volt. Amikor mi beléptünk a zöld alagútba Laura és Harry visszaváltoztak. Nem is nagyon emlékeztek arra, hogy mit éreztek.
-Na és mi van veled?-Kérdezte kicsit ingerülten Joe.
-Rám nem hatott a terem, azonban ez annál inkább. Fogalmam sem volt mit csináltam. Nem is tudnám újra elismételni a szavakat, amikkel visszahoztalak titeket. Nem is értem... ez nem normális.
-Itt normális. Te vagy a vezetőnk. Ez már teljesen biztos, de akkor hogyan tovább?-Kérdezte Harry.
-Minden terem hatással van ránk. Vagy rátok vagy rám. Bármilyen veszély leselkedhet ránk itt, de úgy érzem folytatnunk kell az utunkat. Valamit meg kell találnunk. Nem tudom mit, de ezt érzem.
-Akkor mire várunk? Menjünk tovább!-Mondta Sam, majd meg is indult.
-Várj Sam. Valamit meg kell beszélnünk. Nem tudhatjuk mik történhetnek velünk és hogy melyikünkkel. Vigyáznunk kell egymásra, de ami ennél is fontosabb, bármi történjék, a vers nagyon fontos. A vers, ami a kapuk mellett van. Minden teremben hatalmas a jelentősége.-Magyarázta Jason, majd továbbindultak. A sötét, sárga fényekkel teli alagútrendszer hamarosan a végéhez ért, és újabb kapuhoz értek. Semmi elágazás nem várta őket. Furcsa volt. A következő átjáró neve Zöld Terem volt.
A vers így szólt:

Szépen zöldell a fű a kertben
De nem oly erős mint idebenn
Folytasd utad de ne túl mohón
Mert könnyen lehet, büntet majd a trón

A vers megint nagyon fontos és egyértelmű. A csapatnak egyből Joera szegeződött a szeme.
-Miért néztek így?-Kérdezte Joe meglepődve.
-Ez a te feladatod lesz. Lássuk be, egy kapzsi állat vagy...-Mondta ingerülten Sam.
-Hogy mondtad?-Kezdett ingerült lenni Joe is, és a beszélgetés hamar veszekedésbe torkollott.-Itt nem véd meg a törvény, ha akarnálak megölhetnélek.
-Ahogy én is. Nagyon vigyázz magadra.-Mondta Sam.
-Fiúk hagyjátok abba. Mi ütött belétek? Az életünk a tét. Vigyáznunk kell egymásra, csak úgy működhet.-Mondta Jason.
-Így gondolod?-Kérdezte Joe, majd meglökte Jasont aki a földre esett. Az egész csapat a segítségére sietett, Joe pedig belépett az ajtón.
-Joe te mi a francot csinálsz?-Kérdezte Laura, majd indult volna Joe után, hogy visszahozza, de az ajtó lezárult. Nem tudott Joe sem visszajönni, de a többiek se jutottak tovább.
Rettentően megijedtek, de Joe nyugodtnak tűnt. Odabent rengeteg drágakő várta. Zöldek voltak, soha nem látott még ilyen szépet. A drágakövek mellett egy nagy zsákot talált. Nem kellett neki kétszer mondani megpakolta a zsákot. Tele volt a drágakövekkel amiket talált ott. Amikor befejezte a szedést, Megjelent egy tükör  a semmiből. Az a tükör, amin keresztül átjöttek. Joe egy pillanatra a csapatra nézett, akik a hangszigetelő láthatatlan kapu mögött dübörögnek. Kiabálták, hogy ne menjen a tükörbe. Joenak a vers sem jutott eszébe a boldogságtól. Elindult a tükör felé és amikor megérintette a tükör felrobbant. Joe teste repülni kezdett a barlang fala felé, majd egy zöld fáklyába ütötte a fejét. Joe a földre esett a vér pedig ömleni kezdett a fejéből. A fal elengedett. A drágakövek és a tükör is eltűnt. Csak a zsák maradt, benne egy levéllel.
A barátok Joehoz siettek. Jason azonban megnézte a zsákot és észrevette a benne rejtőző levelet.
-Úristen... meghalt!-Ordította Laura sírva.-Nem, nem, nem! Ez nem lehet!
-Miért nem hallgatott ránk?-Kérdezte magától könnyes szemmel Harry.
-Jason te mi a francot csinálsz?-Kérdezte Laura.
-Találtam egy levelet! Ezt látnotok kell...

A csapat Jasonhoz sietett és Harry felolvasta a levelet:

Nem figyelt a versre! Hamarosan találkozunk!

2.rész - Piros

Sziasztok! Előző részünkben részletesen megismerkedhettetek a szereplőkkel, valamint a történettel. Jason és barátai hatalmas bajban vannak. Olvassátok tovább a történetet, hogy ti is ott lehessetek velük kalandjuk során.
Ha tetszett a rész iratkozz fel vagy kommentelj a Chat Boxban!
Jó szórakozást!

Ha ezt a verset olvassátok
Akkor az első szinten jártok
Haladj tovább, de ne mindig ott
Hol a piros fény kékké változott

-Na jó, azt hiszem most már én is elkezdtem félni. Mi a frász ez?-Kérdezte Laura felháborodva.
-Kérlek nyugodj le szívem, biztosan van...
-Mi? Mi van? Ésszerű magyarázat? Ez a helyzet alapból nem ésszerű.-Vágott Jason szavába Ell.
-Rendben, akkor nem ésszerű, de valamilyen magyarázatnak kell lennie.-Mondta nyugtatva Harry.
-Nézzétek!-Mondta hirtelen Jason, miközben a kapun álló szövegre mutatott.-Első szint: Piros. Ez áll rajta. Mit jelenthet ez?
-Nem tudom, de ez rohadt izgalmas.-Mondta lelkesedve Sam.
-Ne hülyéskedj már Sam. Mellesleg, szerintetek ha már piros, akkor drágakövek is vannak?-Kérdezte Joe.
-Én azt javaslom menjünk be.
-Jasonnek igaza van. Nem maradhatunk itt.

Ezzel beléptek a kapun. Kissé féltek, hogy hova keveredtek, de amikor beléptek valami megváltozott. Jason kivételével mindannyian megszűntek félni. Egyszerre boldogság és nyugalom árasztotta el őket. Jason viszont más volt. Egyáltalán nem érezte magát jól. Nem is értette barátait. Folyamatosan azt hajtogatták, hogy akár az egész életüket leélnék abban a teremben. Nem tudták megmagyarázni az okát, de mindannyian ezt gondolták, kivéve Jasont.
Ahogy haladtak és beszélgettek egy elágazáshoz értek. Mind a két alagút piros volt.
-Merre menjünk?-Kérdezte Jason a csapattól, pontosan akkor, mikor az egyik alagút hirtelen kékben kezdett fényleni.
-Szerintem arra.-Mondta Laura.
-Emlékezzetek a versre. Az állt a versben, hogy ne mindig ott, ahol a piros kékké változott. Emlékeztek?-Kérdezte őket Jason, nagyon félénken. Úgy érezte, mintha nem is a barátaival beszélne.
-Ellnek kell igazat adnom. Bocsi Jay, de ez olyan volt, mint egy jelzés. Az a vers valószínűleg az egész kalandra szólt.-Mondta Harry Jasonnek.
-Te most kalandot mondtál?-Kérdezte Jason ijedten.
-Figyeljetek, menjünk, kíváncsi vagyok mi lehet még itt.-Mondta Sam.
-És... talán még drágaköveket is találunk.-Jegyezte meg Joe.
-De könyörgök, ne arra. A piros alagúton kell továbbmennünk.
-Jasonnek igaza van... Emlékezzetek a versre.-Mondta Laura.
-Na jó... Szerintem is...-Adott nekik igazat Harry.
-Jól van... Menjetek. Mi arra megyünk...-Mondták egyhangúan Sam és Joe.

A csapat kettévált. Jason nagyon ideges volt, amiért nem hallgattak rá a fiúk. Amint a piros alagútba éltek, az zölddé változott és Laura, valamint Harry egyszerre ugyanaz az ember volt, mint a piros szint előtt.
-Úristen... mi történt?
-Ezt most komolyan kérdezed Laura?
-Azt hiszem a szintek, hatással vannak a gondolkodásunkra. Még sosem láttam vagy éreztem ilyet.-Mondta Harry.
-Nagyon furcsák voltatok... mintha varázslat lett volna. De mi lesz Sammel és Joeval. Velük mi lesz?
-Szerintem bajban vannak, de nem mehetünk vissza.-Mondta Laura.-Ne nézz így rám Jay, nem biztonságos. Nehogy visszaváltozzunk.
-Igaza van Laurának. Tovább kell mennünk.
-Ha ti mondjátok... Majd megkeressük őket később.

A három fiatal tovább haladt, majd a falon egy táblát találtak. Ez állt rajta:

Első szint teljesítve, ha ezt a táblát olvassátok, akkor kiálltátok az első próbát. Ha a piros úton haladtatok volna, halál gyermekeivé váltatok volna.

A fiatalok nagyon megijedtek. Egyből a két fiúra gondoltak, hogy vajon mi történhetett velük. De valahogy sejtették, hogy bármi is történt, nem látják őket viszont. Vigyázniuk kell, hogy velük ne történjen ez, de akkor Jasonre miért nem hatott a terem?

-Te Jason, rád miért nem hatott a varázslat?
-Fogalmam sincs drágám. Kezdek félni.
-Köze lehet ahhoz, hogy a te tükrödön jöttünk át. Nem?-Kérdezte Harry a megoldást keresve.
-Én úgy gondolom, hogy szerepem lehet ebben az egészben, nem tudom miért, de valahogy ezt érzem. Ez probléma?
-Jason, ez nagy probléma. Ezek szerint rád is hatott a terem. Lehet te vagy a vezérünk.-Mondta Ell.
-Ez most valami vicc?-Kérdezte Jason.
-Lehet igaza van Laurának és ha igaza van, akkor te kivezethetsz innen minket.

A csapat úgy érezte rájött valamire, egymásra néztek, majd félelem öntötte el az arcukat. Elérkeztek a következő szintre.

1.rész - Üdv a pokolban!

Sziasztok! A történet első része megérkezett! Olvassátok és ha tetszett iratkozzatok fel! Szívesen várom a véleményeteket hozzászólásban!
Jó szórakozást!

Szép napnak indult, olyan szépnek. Jason Parker, csak úgy mint minden nap, 9:00-kor kelt ki az ágyából, és megivott egy kávét. 15 éves kora óta kávézik, pont hat éve. Hat évvel ezelőtt ugyanígy November 13-án ismerte meg legelső barátnőjét, akivel nemrégiben újra összejöttek. Az élet meglepő fordulatai. Annak esélye, hogy egy három éve nem látott, számodra fontos személlyel találkozol, meglepően nagy. Ennek a napnak az örömére Jason ma nagy összejövetelt rendez barátaival. Csak ők, beszélgetés és iszogatás. Régen ültek már így össze. Megreggelizett, majd megpróbálta elérni a buszt, hogy időben odaérjen a boltba, ugyanis 19 órára hívta a vendégeket. Ez eddig rendben is volt, csakhogy lekéste. 30 perccel el volt csúszva.
18 óra volt, így, hogy sietett sikerült elkészülnie. A Pennsylvaniai nagymamája nemrég hagyott rá egy rakás pénzt, amiből rendesen felújította a lakását. A szülei nem nagyon foglalkoznak már vele, amiért nem olyan pályát választott, mint ők szerették volna. Jasont inkább a színpad vonzotta, a színészet, az éneklés. Imádott a középpontban lenni. Szerette, ha figyelnek rá, és egyébként tehetsége is volt hozzá. A szülei azonban inkább látták volna egy vállalat vezetőjeként, amihez egyébként megvolt a kellő intelligenciája. Jason a színpadot választotta, a szülei pedig közölték vele, hogy nem nézik végig, ahogy tönkreteszi az életét. Kedves tőlük, nem igaz? Na de itt vannak a fiúnak a barátnői, a szerelme. Ők azok, akik a legfontosabbak neki. A tanulás és a munka mellett minden idejét velük tölti. Nagyon várta az estét, mert már régen látta őket.

Amikor megérkeztek egyből lepakoltak és elkezdődött az este. Órákig beszélgettek, iszogattak. Nem hatott rájuk annyira az alkohol, így javában tartott még az este. Az óra pontban éjfélt ütött. Jason épp a poharakat vitte a folyosón a konyha felé, hogy újratöltse őket. Megcsúszott a szőnyegben. A poharak darabokra törtek. Jason a hatalmas tükör felé tartott, és ahelyett, hogy nekicsapódna, mint egy átjárón, átesett rajta. Átesett egy másik világba. Teljesen másik világba. Azonnal visszament és hívta a barátait, mert ezt nekik is látniuk kellett. Mind átjöttek az átjárón.
-Te jó isten... Mi ez a hely?-Kérdezte Laura, Jason barátnője, akit ő csak Ell-nek becézett. Ell nem volt gyáva nő. Minden helyzetben feltalálta magát, de bármi történjék is, soha nem félt. Így most sem. Egy kis félelem sem volt benne, inkább kíváncsi volt, hogy hova is csöppent.
-Nem tudom drágám, de el kell tűnnünk innen.-Válaszolta neki a fiú.
-Megzakkantál? Nézzünk szét. Ki tudja mit rejtegethet ez a hely. Körbe kell néznünk.-Válaszolta Jason kalandvágyó legjobb barátja, Sam, aki mindent fel akar fedezni. Minden helyzetben a kalandot keresi, az új dolgokat. Lássuk be ez elég új dolog volt neki, hisz nem mindennap jár a tükörben az ember.
-Sam-nek igaza van, kutassuk át. Lehet találunk itt valami érdekeset.-Mondta Joe, aki rettentő pénzéhes volt. Imádta a pénzt és a luxust, no meg az értékes tárgyakat.
-Ne hülyéskedjetek már. Azt se tudjuk, hogy hol vagyunk. És ha bajunk esik?-Elérkeztünk a csapat utolsó tagjához, Harry-hez. Mindig is nagyon gondoskodó volt. Vigyázott azokra az emberekre, akik számára fontosak. Néha még magánál is jobban félti őket.
-Itt nem maradunk, Harrynek igaza van. Bajunk eshet.-Ahogy ezt kimondta el is indult a kijárat fele, azonban nem tudott átmenni. Mintha bezáródott volna.-Ez nem lehet. Nem tudok átmenni. Miért nem tudunk átmenni az isten szerelmére?
-Jason most hülyéskedsz?-Kérdezte Laura meglepődötten.
-Istenem, eressz ide. Biztos rosszul csinálod.-Mondta bátran és határozottan Sam, azonban neki sem sikerült átmennie.-Ez nem lehet. Ha átjöttünk vissza is tudunk menni nem igaz?

A csapat csak állt ott tétlenül egy barlangban, ami tele volt fura, varázslatos fénnyel. Kék, sötétlila, és zöld fényekkel. Mintha egy másik bolygón lettek volna. Sosem láttak még ilyet, azonban tovább kellett menniük, hogy megtudják mit csináljanak. Nem maradhatnak ott az idők végezetéig, nem igaz?
Elindultak a sötétség fele, de mindenek előtt megfogtak egy kék fény-lámpást, hogy világíthassanak. Szorosan egymáshoz, elindultak. Nagyon lassan, hisz Laura kivételével mindenki félt. Ahogy haladtak egy hangot hallottak. Egy éneket. Mintha egy szirén énekét hallották volna.

Még nem láthatsz, de itt vagyok. S a mélyben úgyis ott vagyok. Ha megtalálsz majd meglátod, hogy rossz úton jársz s ordítod, mentselek meg azoktól, kikről e rejtély szól. S ha gyilkossággá változott, majd Jason te is meglátod, hogy tükröd mindig úgy ragyog, ahogy te ragyogtál múltadon.

-Na jó, ez most mi a frász volt?
-Ne rikácsolj már Sam, nem tudom.-Válaszolta Jason.-Elképzelésem sincs, de úgy érzem bajban vagyunk, nem igaz?

Ahogy ott sétáltak, a barlangban egy hatalmas ősrégi kapuhoz érkeztek, amellett egy táblát találtak a barlang falában. Ez állt rajta:
Ha ezt a verset olvassátok
Akkor az első szinten jártok
Haladj tovább, de ne mindig ott
Hol a piros fény kékké változott

Prológus - A Tükör Mögött (1.Évad)

Jason Parker és barátai November 13-án összejönnek este, Jason lakásában. Beszélgetős, iszogatós estének indult, de az egyetemista csapat élete ezen az estén megváltozott!

Minden ember elgondolkozik egyszer azon, hogy mi lehet a tükör másik oldalán. Pontban éjfélkor Jason éppen a poharakat vitte a folyosón. Megcsúszott a szőnyegben és a hatalmas tükör felé tartott, majd, mint egy átjárón, átlépett egy másik helyre. Az egész csapatot áthívta, hogy megmutathassa mit talált. Azonban az átjáró lezárult, és rajtuk a sor, hogy megoldják a tükör mögötti világ rejtélyét.

Kategória: HORROR, DRÁMA