2016. február 11., csütörtök

3.rész - Gyilkos sárga

Sziasztok, a történet előző részünkben elkezdett kibontakozni. Két szereplőnk pedig iszonyú bajba került. Ebben a részben újabb fordulatot vesz a történet. Ha tetszett a rész, akkor iratkozz fel, kommentelj a rész alatt vagy a Chat Boxban és kövesd tovább Jason történetét.
Jó szórakozást!

A zölddé változott alagúton tovább haladva újabb kapuhoz értek, a kapu mellett pedig le volt zárva egy ajtó. Mintha a másik alagút lett volna, de semmilyen hang nem szűrődött át rajta. A nagy kapu melletti táblán pedig ez állt:

Ha ezt olvassátok
A másodikba jártok
S ha féltek és futtok
A halálba futtok
De ha bátorsággal álltok
A halál vissza tátong

Ahogy et elolvasták, kinyílt a zárt ajtó, és a két fiú lépett ki rajtuk. Azonban más volt a tekintetük. Egyszerre csend lett az alagútban. A két fiú megtörte a csendet, és megragadták Laurát és Harryt. Fojtogatni kezdték őket, de Jason megragadott egy követ és leütötte két barátját.
-Gyertek, sietnünk kell.-Kiabálta Lauráéknak Jason. A két fiú egyszerre felkelt a földről és utánnuk futott.
A fiatalok nem tudtak gyorsan futni, mert  teremben lévő akadályokban hamar elestek volna. De aztán eszükbe jutott a vers. Bátornak kell lenniük. Jason kezdett ráérezni a hatalmára, ami ebben a világban várta.
A fiú megállt, megfordult, majd a fiúkkal szemtől szembe egy furcsa szöveget kezdett ordítani. A szeme sárgán kezdett világítani, majd rákezdett:
-Hibra Da Fidraul, Vádro Kal De Gidraul.-Kezdett hozzá Jason. Laura és Harry nem értették mit csinál. Látszólag Jason sem volt önmaga. A két fiú, Sam és Joe abbahagyták az erőszakoskodást és csakúgy mint a piros alagútban Lauráék, ők is mintha visszaváltoztak volna. Sam mintha egy kicsit lihegett volna, lenyugodott, aztán megszólalt.
-Mi a fene folyik itt?
-Fogalmam sincs.-Vágta rá Joe.
-Mi tudjuk és azt hisszük Jason tud erre legkönnyebben választ adni.-Mondta Laura, majd Jayre nézet, aki választ adott a két eddig őrültnek hitt barátnak.
-Azt hisszük, hogy minden terem hatással van ránk. Amikor a piros kapun átléptetek azt hittétek boldogok vagytok és hogy ott akartok maradni. Nagyon furcsa volt. Amikor mi beléptünk a zöld alagútba Laura és Harry visszaváltoztak. Nem is nagyon emlékeztek arra, hogy mit éreztek.
-Na és mi van veled?-Kérdezte kicsit ingerülten Joe.
-Rám nem hatott a terem, azonban ez annál inkább. Fogalmam sem volt mit csináltam. Nem is tudnám újra elismételni a szavakat, amikkel visszahoztalak titeket. Nem is értem... ez nem normális.
-Itt normális. Te vagy a vezetőnk. Ez már teljesen biztos, de akkor hogyan tovább?-Kérdezte Harry.
-Minden terem hatással van ránk. Vagy rátok vagy rám. Bármilyen veszély leselkedhet ránk itt, de úgy érzem folytatnunk kell az utunkat. Valamit meg kell találnunk. Nem tudom mit, de ezt érzem.
-Akkor mire várunk? Menjünk tovább!-Mondta Sam, majd meg is indult.
-Várj Sam. Valamit meg kell beszélnünk. Nem tudhatjuk mik történhetnek velünk és hogy melyikünkkel. Vigyáznunk kell egymásra, de ami ennél is fontosabb, bármi történjék, a vers nagyon fontos. A vers, ami a kapuk mellett van. Minden teremben hatalmas a jelentősége.-Magyarázta Jason, majd továbbindultak. A sötét, sárga fényekkel teli alagútrendszer hamarosan a végéhez ért, és újabb kapuhoz értek. Semmi elágazás nem várta őket. Furcsa volt. A következő átjáró neve Zöld Terem volt.
A vers így szólt:

Szépen zöldell a fű a kertben
De nem oly erős mint idebenn
Folytasd utad de ne túl mohón
Mert könnyen lehet, büntet majd a trón

A vers megint nagyon fontos és egyértelmű. A csapatnak egyből Joera szegeződött a szeme.
-Miért néztek így?-Kérdezte Joe meglepődve.
-Ez a te feladatod lesz. Lássuk be, egy kapzsi állat vagy...-Mondta ingerülten Sam.
-Hogy mondtad?-Kezdett ingerült lenni Joe is, és a beszélgetés hamar veszekedésbe torkollott.-Itt nem véd meg a törvény, ha akarnálak megölhetnélek.
-Ahogy én is. Nagyon vigyázz magadra.-Mondta Sam.
-Fiúk hagyjátok abba. Mi ütött belétek? Az életünk a tét. Vigyáznunk kell egymásra, csak úgy működhet.-Mondta Jason.
-Így gondolod?-Kérdezte Joe, majd meglökte Jasont aki a földre esett. Az egész csapat a segítségére sietett, Joe pedig belépett az ajtón.
-Joe te mi a francot csinálsz?-Kérdezte Laura, majd indult volna Joe után, hogy visszahozza, de az ajtó lezárult. Nem tudott Joe sem visszajönni, de a többiek se jutottak tovább.
Rettentően megijedtek, de Joe nyugodtnak tűnt. Odabent rengeteg drágakő várta. Zöldek voltak, soha nem látott még ilyen szépet. A drágakövek mellett egy nagy zsákot talált. Nem kellett neki kétszer mondani megpakolta a zsákot. Tele volt a drágakövekkel amiket talált ott. Amikor befejezte a szedést, Megjelent egy tükör  a semmiből. Az a tükör, amin keresztül átjöttek. Joe egy pillanatra a csapatra nézett, akik a hangszigetelő láthatatlan kapu mögött dübörögnek. Kiabálták, hogy ne menjen a tükörbe. Joenak a vers sem jutott eszébe a boldogságtól. Elindult a tükör felé és amikor megérintette a tükör felrobbant. Joe teste repülni kezdett a barlang fala felé, majd egy zöld fáklyába ütötte a fejét. Joe a földre esett a vér pedig ömleni kezdett a fejéből. A fal elengedett. A drágakövek és a tükör is eltűnt. Csak a zsák maradt, benne egy levéllel.
A barátok Joehoz siettek. Jason azonban megnézte a zsákot és észrevette a benne rejtőző levelet.
-Úristen... meghalt!-Ordította Laura sírva.-Nem, nem, nem! Ez nem lehet!
-Miért nem hallgatott ránk?-Kérdezte magától könnyes szemmel Harry.
-Jason te mi a francot csinálsz?-Kérdezte Laura.
-Találtam egy levelet! Ezt látnotok kell...

A csapat Jasonhoz sietett és Harry felolvasta a levelet:

Nem figyelt a versre! Hamarosan találkozunk!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése